Delineation of the Pannonian vegetation region

Abstract

Phytogeographical regions have been set up traditionally on the basis of the flora. Several examples indicate that the potential natural vegetation is also suitable for this purpose although the flora- and vegetation-based boundaries do not necessarily overlap. We define a vegetation region as an area where the physical geographic features are rather uniform, and which consists of landscapes with floristically/structurally similar vegetation and/or their repetitive mosaics. In this paper, we delimited the boundaries of the Pannonian region based on the distribution of characteristic plant communities. The line runs most often on the border between Quercus cerris-Quercus petraea and Carpinus betulus/Fagus sylvatica dominated landscapes. We provided descriptions of the potential vegetation on both sides of the boundary. The region has an area of 167,012 km2. The region is either in direct contact with the neighboring regions (e.g., Western Carpathians), or is separated from them by transitional areas (towards the Eastern Alps), and character-poor areas with non-Pannonian, non-Alpine, non-Dinaric vegetation (in the southwest to the Western Balkan). Often, the boundary does not coincide with the boundary of the Pannonicum floristic province. We found that vegetation region boundaries can help reevaluate long-established floristic region boundaries. The boundary of the ’floristic Pannonian region’ also requires revision based on integrated distribution databases and statistical analyses. We argue that the method applied here is simple, repeatable and falsifiable. Our map provides an opportunity to the European Union to use a scientifically more sound biogeographical circumscription of the Pannonian region in her Natura 2000 and other programs.

References

  1. Anon. 2014. European Commission, Environment 2000: Natura 2000 - Pannonian biogeographical region. - URL: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/sites_hab/biogeog_regions/index_en.htm#pannonian [accessed 15 Sept 2014].

  2. Ardelean, A. 1999. Flora şi vegetaţia din valea Crişului Alb [Flora and vegetation in the Crişul Alb river valley]. Vasile Goldiş University Press, Arad.

  3. Bailey, R. G. 2005. Identifying ecoregion boundaries. Environ. Manag., Suppl. 34: 14–26.

    Article  Google Scholar 

  4. Bartha, D., G. Király, D. Schmidt, V. Tiborcz, Z. Barina, J. Csiky, G. Jakab, B. Lesku, A. Schmotzer, R. Vidéki, A. Vojtkó and Sz. Zólyomi (eds), 2015. Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. [Distribution Maps of the Vascular Flora in Hungary] Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron.

  5. Bohn, U, G. Gollub and C. Hettwer (eds), 2000. Karte der natürlichen Vegetation Europas, 1: 2 500 000. Bundesamt für Natur-schutz, Bonn - Bad Godesberg.

  6. Bölöni, J., Zs. Molnár and A. Kun (eds), 2011. Magyarország élőhelyei. A hazai vegetációtípusok leírása és határozója [Habitats of Hungary. Description and Identification of Vegetation Units]. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót.

  7. Bölöni, J., Zs. Molnár, M. Biró and F. Horváth 2008. Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary II. Woodlands and shrublands. Acta Bot. Hung. 50 (Suppl.): 107–148.

    Article  Google Scholar 

  8. Borbás, V. 1905. Magyarország természetes flórájának tagozódása [Classification of the Natural Flora of Hungary]. In: György, E. (ed.), A Föld és népei V. Franklin Társulat, Budapest. pp. 99–127.

  9. Borhidi, A. and M. Járai-Komlódi. 1959. Die Vegetation des Naturschutzgebietes des Baláta-Sees. Acta Bot. Hung. 5: 259–320.

    Google Scholar 

  10. Borhidi, A., B. Kevey and G. Lendvai. 2012. Plant Communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest.

  11. Chytrý, M. 1994. Xerothermic oak forests in the middle Váh basin and in the southern part of the Strážovská hornatina Upland, Slovakia. Scr. Fac. Sci. Natur. Univ. Masaryk Brun. Biol. 22–23 (1992-93): 121–134.

    Google Scholar 

  12. Chytrý, M. 2012. Vegetation of the Czech Republic: diversity, ecology, history and dynamics. Preslia 84: 427–504.

    Google Scholar 

  13. Chytrý, M. and J. Horák 1997. Plant communities of the thermophilous oak forests in Moravia. Preslia 68: 193–204.

    Google Scholar 

  14. Chytrý, M., V. Grulich, L. Tichý and M. Kouril. 1999. Phytogeographical boundary between the Pannonicum and Hercynicum: a multivariate landscape analysis in the Podyji/ Thayatal National Park, Czech Republic/Austria. Preslia 71: 23–41.

    Google Scholar 

  15. Csapody, I. 1974. Die Agrostio-Quercetum roboris-cerris Wälder der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Bot. Hung. 20: 23–30.

    Google Scholar 

  16. Csűrös, I. 1981. A Nyugati-Szigethegység élővilágáról [On the biota of the Munţii Apuseni, Transylvania]. Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, Bukarest.

  17. Didukh, Y.P, T.V Fitsailo, I.A. Korotchenko, D.M. Iakushenko and N.A. Pashkevych. 2011. Biotopi lisovoï ta lisostepovoï zon Ukraïni [Biotopes in the forest and forest-steppe zones in Ukraine]. LLC MACROS, Kyiv.

  18. Dierschke, H. 1994. Pflanzensoziologie. Grundlagen und Methoden Eugen Ulmer, Stuttgart.

  19. Dubravková, D., M. Chytrý, W. Willner, E. Illyés, M. Janišová and J. Kállayné-Szerényi. 2010. Dry grasslands in the Western Carpathians and the northern Pannonian Basin: a numerical classification. Preslia 82: 165–221.

    Google Scholar 

  20. Fekete, G., Zs. Molnár, E. Magyari, I. Somodi and Z. Varga. 2014. A new framework for understanding Pannonian vegetation pattern: regularities, deviations and uniqueness. Community Ecol. 15: 12–26.

    Article  Google Scholar 

  21. Fekete, L. and T. Blattny. 1913. Az erdészeti jelentőségű fák és cser-jék elterjedése a Magyar Állam területén [Distribution of forest trees and shrubs in the territory of the Hungarian State]. Joerges, Selmecbánya.

  22. Fodor, I. 1960. Az Északkeleti Kárpátok déli vulkanikus előhegyeinek növénytakarója [Plant cover of the southern volcanic foothills of the Northeastern Carpathians]. Bot. Közl. 48: 281–283.

    Google Scholar 

  23. Fukarek, P. 1977. Die Gliederung der illyrischen Florenprovinz in natürliche Vegetationsgebiete mit Hilfe der Waldgesellschaften. Centralblatt f. d. Gesamte Forstwesen 94: 154–162.

    Google Scholar 

  24. Fukarek, P. 1979. Die Pflanzengeographische Abgrenzung des illyrischen vom moesischen Gebiet. Phytocoenologia 6: 434–445.

    Google Scholar 

  25. Fukarek, P. and B. Jovanović (eds), 1986. Karta Prirodne Potencijalne Vegetacije SFR Jugoslavije, 1: 1 000 000 [Natural potential vegetation of the SFR Jugoslavia, 1: 1 000 000]. In: Jovanović, B., R. Jovanović and M. Zupančič (eds), Prirodna Potencijalna Vegetacija Jugoslavije. Ljubljana.

  26. Futák, J. 1947. Xerothermná vegetácia skupiny Kňažného Stola (západné Slovensko) [Xerothermic vegetation in the Kňažný Stol district, Western Slovakia]. Spolok sv. Vojtecha, Trnava.

  27. Futák, J. 1966. Fytogeografické členenie Slovenska [Plant geographical partition of Slovakia]. In: Futák, J. (ed.), Flóra Slovenska I., SAV, Bratislava. pp. 535–538.

  28. Gajić, M. (ed.), 1983. Flora Deliblatske Peščare [The flora of the Deliblato sands]. Institut za biologiju, Novi Sad.

  29. Gáyer, Gy 1925. Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv [The phylogenetical plant geography of Vas County and the floristic belt of the Praenoricum]. Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 1: 1–43.

    Google Scholar 

  30. Geerdes, B. and G. Moll. 1983. Waldgesellschaften der Hainburger Berge und angrenzender Gebiete (Niederösterreich). Verh. Zool.-Bot. Ges. Österreich 121: 5–37.

    Google Scholar 

  31. González-Orozco, C.E., M.C. Ebach, S. Laffan, A.H. Hornhill, N.J. Knerr, A.M. Clements, N.S. Nagalingum, B.D. Mischler and J.T Miller. 2014. Quantifying phytogeographical regions of Australia using geospatial turnover in species composition. PloS One 9(3): e92558.

    Article  CAS  PubMed  PubMed Central  Google Scholar 

  32. Hegg, O., C. Béguin and H. Zoller. 1993. Atlas schutzwürdiger Vegetationstypen der Schweiz. Bundesamt für Wald, Umwelt und Landschaft, Bern.

  33. Horvát, A.O. 1980. Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder II. Janus Pannonius Múz. Évk. 24: 11–32.

    Google Scholar 

  34. Horvát, A.O. 1981. Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder III. Janus Pannonius Múz. Évk. 25: 31–70.

    Google Scholar 

  35. Horváth-Godány, J. 1977. Vegetációrekonstrukció Délnyugat-Szlovákia löszvidékén [Vegetation reconstruction on the loess-region of Western Slowakia]. PhD Thesis, MTA ÖBKI, Vácrátót.

  36. Hübl, E. and W. Holzner. 1975. Grundzüge der Vegetationsgliederung Niederösterreichs. Phytocoenologia 2: 312–328.

    Google Scholar 

  37. Ivan, D., N. Doniţă, G. Coldea, V. Sanda, A. Popescu, T. Chifu, N. Boscaiu, D. Mititelu and M. Paucă-Comanescu. 1993. Vegetation potentielle de la Roumanie. Braun-Blanquetia 9: 3–79.

    Google Scholar 

  38. Jakucs, P. 1961. Die phytozönologischen Verhältnisse der Flau meichen-Buschwälder Südostmitteleuropas. Akadémiai Kiadó, Budapest.

  39. Jávorka, S. 1924–1925. Magyar Flóra [Hungarian Flora]. Studium, Budapest.

  40. Jeanplong, J. 1956. Flóraelemek szerepe a flórahatárok megvonásában Északnyugat-Dunántúlon [The role of floristic elements in laying out the floristic boundaries of Northwestern Transdanubia]. Bot. Közl. 46: 261–266.

    Google Scholar 

  41. Jovanović, B. 1997. The order of downy oak forests Quercetalia pubescentis Br.-Bl. (1931) 1932. In: Sarić, M. and O. Vasić (eds), The Vegetation Vegetation of Serbia. Forest Communities Communities I. Serbian Academy of Sciences and Arts, Department of Natural and Mathematical Sciences, Beograd. pp. 2–106.

  42. Jovanović, B., R. Jovanović and M. Zupančič (eds), 1986. Prirodna potencijalna vegetacija Jugoslavije [The natural potential vegetation of Yugoslavia]. Naučno veće Vegetacijske karte Jugoslavije, Ljubljana.

  43. Kádár, L. 1941. A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tájnevei [Attitude of the Hungarian people towards the landscape and the landscape names in Hungary]. Országos Táj- és Népkutató Intézet, Budapest.

  44. Kádár, L. 1965. Biogeográfia [Biogeography]. Tankönyvkiadó, Budapest.

  45. Kaplan, Z. 2012. Flora and phytogeography of the Czech Republic. Preslia 84: 505–573.

    Google Scholar 

  46. Karácsonyi, K. 2010. Cseres-tölgyes és mészkerülő tölgyes erdők a Tasnádi-dombvidéken (Erdély, Románia) [Turkey oaksessile oak and acidophilic oak forests on the Dealuri Tăşnad, Transylvania]. Kanitzia 17: 151–178.

    Google Scholar 

  47. Karácsonyi, K. 2011. Flora şi vegetatia dealurilor Tăşnadului şi a colinelor marginale [Flora and vegetation of Dealurile Tăşnadului and its environs]. “Vasile Goldis” University Press, Arad.

  48. Kárpáti, Z. 1958. Über die westungarisch-burgenländischen Floren-grenze. Bot. Közlem. 47: 313–321.

    Google Scholar 

  49. Kárpáti, Z. 1960. Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. Acta Bot. Hung. 6: 45–53.

    Google Scholar 

  50. Karrer, G. and W. Kilian. 1990. Standorte und Waldgesellschaften im Leithagebirge, Revier Sommerein. Mitteilungen der Forstlichen Bundesversuchsanstalt Wien 165, Wien.

  51. Kerner, A. and R. Wettstein. 1888. Florenkarte von Österreich-Ungarn. Hölzel, Wien.

  52. Kevey, B. 2008. Magyarország erdőtársulásai [Forest communities of Hungary]. Tilia 14: 1–488.

    Google Scholar 

  53. Kevey, B. 2011. A Bakonyalja homokvidékének erdei III. Homoki cseres-tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris [Borhidi et Járai-Komlódi 1959] Borhidi in Borhidi - Kevey 1996) [Forests at Bakonyalja III. Turkey oak forests on sand]. Folia Mus. Hist.-Nat. Bakonyiensis 28: 9–37.

    Google Scholar 

  54. Kilian, W., F. Müller und F. Starlinger 1994. Die forstlichen Wuchsgebiete Österreichs. Eine Naturraumgliederung nach waldöko-logischen Gesichtspunkten. Forstliche Bundesversuchsanstalt, Waldforschungszentrum, Wien.

  55. Király, A. and G. Király 2008. Vegetationsmuster von Waldpflanzen am Südwestrand der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Neilreichia 5: 19–109.

    Google Scholar 

  56. Király, G. (ed.), 2009. Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok [New Hungarian Herbal. The vascular plants of Hungary. Identification key]. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

  57. Király, G. and F. Szmorad. 2004. A Soproni-hegység növényföld-rajzi viszonyai [Plant geography of the Sopron Mts]. Flora Pannonica 2(2): 22–36.

    Google Scholar 

  58. Király, G., A. Kun and F. Szmorad. 1999. A Vas-hegy csoport vegetációja és florisztikai érdekességei [The vegetation and floristic pecularities of the Vas-hegy group]. Kitaibelia 4: 119–142.

    Google Scholar 

  59. Király, G., Zs. Molnár, J. Bölöni, J. Csiky and A. Vojtkó (eds), 2008. Magyarország földrajzi kistájainak növényzete [The vegetation of physical geographical microregions of Hungary]. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót.

  60. Kovács, M. 1975. Beziehung zwischen Vegetation und Boden (Die Bodenverhältnisse der Waldgesellschaften des Mátragebirges). Budapest, Akadémiai Kiadó.

  61. Kovács, M. and J. Podani. 1979. Zönologische Untersuchung der Traubeneichen-Zerreichenwälder der Tarna-Gegend (Nord-ungarisches Mittelgebirge). Phytocoenologia 6: 439–454.

    Google Scholar 

  62. Küchler, A.W. 1973. Problems in classifying and mapping vegetation for ecological regionalization. Ecology 54: 512–523.

    Article  Google Scholar 

  63. Küchler, W. 1985. Potential natural vegetation, 1: 7,500,000 scale. In: National Atlas of the United States. Department of the Interior, US Geological Survey, Reston, Virginia.

  64. Marinček, L. 1995. Contribution to demarcation and phytogeographic division of the Illyrian floral province, based on vegetation and flora. Gortania 16: 99–124.

    Google Scholar 

  65. Meusel, H. and E. Jäger (eds), 1992 Vergleichende Chorologie der zentraleuropäischen Flora III. Gustav Fischer, Jena, Stuttgart, New York.

  66. Meusel, H., E. Jäger and E. Weinert. 1965. Vergleichende Chorologie der zentraleuropäischen Flora I. Gustav Fischer, Jena, Stuttgart, New York.

  67. Michalko, J., D. Magic, J. Berta, K. Rybníček and E. Rybníčková. 1987. Geobotanical map of CSSR. Slovak Socialist Republic. VEDA, Bratislava.

  68. Michalko, J., J. Berta, D. Magic and Š. Maglocký, 1979. Potenciálna prirodzená vegetácia, 1: 500 000 [Potential natural vegetation, 1: 500 000]. SAV, Bratislava.

  69. Michalko. J., D. Magic, J. Berta, Š. Maglocký and A. Spániková. 1984–1986. Geobotanical map of CSSR, Slovak Socialist Republic Maps. VEDA, Bratislava.

  70. Mikyška, R., M. Deyl, J. Holub, M. Husová, J. Moravec, R. Neuhäusl and Z. Neuhäuslová-Novotná. 1968–1972. Geobotanická mapa CSSR 1. Ceské Zemé [Geobotanical map of the CSSR I. Czech lands]. Akademia, Praha.

  71. Moesz, G. 1911. Adatok Bars vármegye flórájához [Data to the flora of Bars County]. Bot. Közl. 10: 171–185.

    Google Scholar 

  72. Molnár, Cs., Zs. Molnár, Z. Barina, N. Bauer, M. Biró, L. Bodonczi, A.I. Csathó, J. Csiky, J.Á. Deák, G. Fekete, K. Harmos, A. Horváth, I. Isépy, M. Juhász, J. Kállayné Szerényi, G. Király, G. Magos, A. Máté, A. Mesterházy, A. Molnár, J. Nagy, M. Óvári, D. Purger, D. Schmidt, G. Sramkó, V. Szénási, F. Szmorad, Gy. Szollát, T. Tóth, T. Vidra and V. Virók. 2008a. Vegetation-based landscape regions of Hungary. Acta Bot. Hung. 50 (Suppl.): 47–58.

    Article  Google Scholar 

  73. Molnár, Zs., M. Biró, J. Bölöni and F. Horváth. 2008b. Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I. Marshes and grasslands. Acta Bot. Hung. 50 (Suppl.): 59–105.

    Article  Google Scholar 

  74. Molnár, Zs., S. Bartha, E. Illyés, G. Tímár, F. Horváth, A. Révész, A. Kun, Z. Botta-Dukát, J. Bölöni, M. Biró, L. Bodonczi, J.Á. Deák, P. Fogarasi, A. Horváth, I. Isépy, L. Karas, F. Kecskés, Cs. Molnár, A. Ortmanné Ajkai and Sz. Rév. 2007. A grid-based, satellite-image supported, multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobot. 42: 225–247.

    Article  Google Scholar 

  75. Mucina, L., G. Grabherr and S. Wallnöfer. 1993. Die Pflanzengesellschaften Österreichs III. Wälder und Gebüsche. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York.

  76. Negulescu, E. and A. Săvulescu 1957. Dendrologie. Edit. Agro-Silvică de Stat, Bucureşti.

  77. Niklfeld, H. 1964. Zur xerothermen Vegetation im Osten Nieder-österreichs. Verh. Zool.-Bot. Ges. Wien 103-104: 152–181.

    Google Scholar 

  78. Niklfeld, H. 1974. Natürliche Vegetation. In: Breu, J. (ed.), Atlas der Donauländer, Deuticke, Wien.

  79. Niklfeld, H. 1993. Pfanzengeographische Charakteristik Österreichs. In: Mucina, L., G. Grabherr and S. Wallnöfer (eds.), Die Pflanzengesellschaften Österreichs I. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York. pp. 43–75.

  80. Oliviero, J., A.L. Márquez and R. Real. 2013. Integrating fuzzy logic and statistics to improve the reliable delimitation of biogeographic regions and transition zones. Syst. Biol. 62: 1–21.

    Article  Google Scholar 

  81. Pócs, T. 1960. Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. Acta Bot. Hung. 6: 75–105.

    Google Scholar 

  82. Pócs, T. 1981. Magyarország növényföldrajzi beosztása [Plant geographical division of Hungary]. In: Hortobágyi, T. and T. Simon (eds), Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 120–155.

  83. Pócs, T., É. Domokos-Nagy, I. Pócs-Gelencsér and G. Vida. 1958. Vegetationsstudien im Őrség. Akadémiai Kiadó, Budapest.

  84. Pop, I., A. Ardelean, V. Codoreanu, A. Crişan, M. Csűrös-Káptalan, S. Csűrös, E. Ghişa, I. Hodişan, O. Ratiu and E. Szász. 1978. Flora şi vegetaţia Munţilor Zarand [Flora and vegetation of the Zarand Mts]. Contrib. Bot. 18: 1–215.

    Google Scholar 

  85. Purger, D., A. Lengyel, B. Kevey, G. Lendvai, A. Horváth, Z. Tomić and J. Csiky. 2014. Numerical classification of oak forests on loess in Hungary, Croatia and Serbia. Preslia 86: 47–66.

    Google Scholar 

  86. Rapaics, R. 1910. Magyarország növényföldrajzi tagozódása [Phyto geographical partition of Hungary]. Pótfüzetek a Termé-szettudományi Közlönyhöz 97: 34–41.

    Google Scholar 

  87. Roleček, J. 2005. Vegetation types of dry-mesic oak forests in Slovakia. Preslia 77: 241–261.

    Google Scholar 

  88. Schmithüsen, J. 1968. Allgemeine Vegetationsgeographie. 3. Auflage. Berlin. De Gruyter.

  89. Schubert, R. 1991. Lehrbuch der Ökologie. 3. Auflage. Fischer, Jena.

  90. Soó, R. 1932. Florenkarte Europas. Pflanzenareale III. Heft 7, Karte 1.

  91. Soó, R. 1933. Floren- und Vegetationskarte des historischen Ungarns. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai 8: 5–35.

    Google Scholar 

  92. Soó, R. 1945. Növényföldrajz. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest.

  93. Soó R. 1947: Flora Carpato-Pannonica. Acta Geobotanica Hungarica 6: 114–117.

    Google Scholar 

  94. Soó, R. 1963. Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften VI. Die Gebirgswälder II. Acta Bot. Hung. 9: 123–150.

    Google Scholar 

  95. Soó, R. 1965. Növényföldrajz [Plant geography]. Tankönyvkiadó, Budapest.

  96. Szmorad, F. 1994. A Kőszegi-hegység erdőtársulásai [Forest communities of the Kőszeg Mts]. In: Bartha, D. (ed.), A Kőszegihegység vegetációja. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron. pp. 106–132.

  97. Tallós, P. 1959. Erdő- és réttípusok a Széki-erdőben [Forest and meadow types in the Széki-erdő]. Erdészeti Kutatások 6: 301–353.

    Google Scholar 

  98. Wallnöfer, S. 2003. Thermophile Eichenwaldgesellschaften im Osten Österreichs. Verh. Zool.-Bot. Ges. Österreich 140: 1–16.

    Google Scholar 

  99. Walter, H. and H. Straka. 1970. Arealkunde – Floritisch-historische Geobotanik. Ulmer, Stuttgart.

  100. Willner, W. 2013. Pannonische Steppenrasen in Österreich. In: Baumbach, H. and S. Pfützenreuter (eds), Steppenlebensräume Europas. Gefährdung, Erhaltungsmassnahmen und Schutz. Thüringer Ministerium für Landwirtschaft, Forsten, Umwelt und Naturschutz, Erfurt, pp. 151–162.

  101. Wraber, M. 1969. Pflanzengeographische Stellung und Gliederung Sloweniens. Vegetatio 17: 176–199.

    Article  Google Scholar 

  102. Zhang, X. (ed.), 2007. Vegetation Map of the People’s Republic of China, 1: 1 1,000 000,000. The Geological Publishing House, Beijing.

  103. Zólyomi, B. 1941. Adatok a Kisalföld növényföldrajzának ismeretéhez [Data to the knowledge of the plant geography of the Kisalföld]. Bot. Közl. 38: 95–96.

    Google Scholar 

  104. Zólyomi, B. 1967. Rekonstruált növénytakaró, 1: 1,5 millió [Reconstructed vegetation, 1:1,5 million]. In: Radó, S. (ed.), Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.

  105. Zólyomi, B. 1989. Természetes növénytakaró, 1: 1 500 000 [Natural vegetation, 1: 1,5 million]. In: Pécsi, M. (ed.), Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest. p. 89.

Download references

Author information

Affiliations

Authors

Corresponding author

Correspondence to Zs. Molnár.

Electronic supplementary material

Rights and permissions

This article is distributed under the terms of the Creative Commons Attribution 4.0 International License (http://creativecommons.org/licenses/by/4.0/), which permits unrestricted use, distribution, and reproduction in any medium, provided you give appropriate credit to the original author(s) and the source, provide a link to the Creative Commons license, and indicate if changes were made.

Reprints and Permissions

About this article

Verify currency and authenticity via CrossMark

Cite this article

Fekete, G., Király, G. & Molnár, Z. Delineation of the Pannonian vegetation region. COMMUNITY ECOLOGY 17, 114–124 (2016). https://doi.org/10.1556/168.2016.17.1.14

Download citation

Keywords

  • Flora
  • Pannonian vegetation types
  • Potential natural vegetation
  • Quercetum petraeae-cerridis
  • Vegetation geography
  • Vegetation map
  • Zonality